A mára már nyolc ország harminchét intézményét összefogó Gemine Muse-projektet 2002-ben indították el. A program alapötlete Olaszországból származik, fõ támogatója az Európai Unió. Az alapvetõ cél, amelyet a szervezõk el szeretnének érni, többrétű, megismeréséhez talán a projekt megvalósulásának, gyakorlati menetének felvázolása az egyik legjobb kiindulópont. Az idei évben Magyarország (Budapest) is a résztvevõk között szerepel. Mindez az jelenti, hogy hazánkat képviselõ Ernst Múzeum (a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvánnyal közösen) három művészt jelölhetett meg: Baglyas Erika, budapesti művészként az Ernst Múzeumhoz kapcsolódik a munkájával, míg Filp Csaba a görög partnerintézmény, a thesszalonikii Bizánci Kultúra Múzeum gyűjteményére, Polgár Botond pedig az a velencei Természettudományi Múzeum anyagára reflektál a művével. Az Ernst Múzeum természetesen fogad is művészeket: Görögországból Maria Glyka érkezett, Velencébõl pedig a magyar származású Oravecz Tímea. Feladatuk, ahogy az idén résztvevõ 108 művész mindegyikének, ugyanaz: a kijelölt múzeum gyűjteményére, állandó, illetve idõszaki kiállítására, vagy akár az épületére reagálva kell létrehozniuk új műveket, amelyek Európa-szerte közel egy idõben, 2005. november 26 – 2006. február 26. között mutatnak be.
A projekt során párbeszédek láncolata épül, összekötve a régmúlt és ma művészetét, a különbözõ országok alkotóit, intézményeit és művészeti szcénáit. A korábbi idõszakok művészetére való reagálás önmagában nem újdonság, sokan sokféle módon éltek már ezzel, sõt, bizonyos szempontból a mindenkori kortárs művészet egyik alapja ez a kapcsolódás – és persze ennek tagadása is. A programszerűség, valamint a résztvevõk magas száma, Európát lefedõ hálózata miatt azonban a Gemine Muse mindenképpen kivételes kezdeményezés, és egyben nagy kihívás művészeknek, intézményeknek, szervezõknek egyaránt. A fiatal művészek számára különleges lehetõség: a kijelölt intézményben található, (remélhetõleg) új inspirációs forrást nyújtó „anyagon” túl, (el)ismertségüket is növelhetik és bõvíthetik, méghozzá nemzetközi szinten. Ezt segíti elõ a program által kiadott térkép és katalógus is.
Az Ernst Múzeum által jelölt és fogadott művészek teljesen különbözõ műfajú, tematikájú műveket hoztak létre. Baglyas Erika egyszerre reflektál a „múzeum mint köztér” problematikájára, és a Gemine Muse budapesti kiállításával egyidõben megrendezett Vásárcsarnok kiállításra**. mARkeT place című hanginstallációjában – mely az Ernst Múzeum bejárati folyosóján hallható – korábbi műveihez hasonlóan „talált” mondatokkal dolgozik. Piacokon, utazás közben és egyéb utcai szituációkban elkapott, intim (mobiltelefon)beszélgetésekbõl kihallott mondatok, egyszerre szóló beszéd-töredékek teremtenek a múzeumétól eltérõ közeget: a privát szféra korántsem intim szituációban való megnyilvánulásai töltenek be egy alapvetõen köztérnek számító, de látogatóinak szűk számát és keresztmetszetét tekintve korántsem a piacokhoz mérhetõ módon „népszerű” teret. A múzeumi térbe „bevitt” intimitás ellenpontjaként az épület bejáratánál valami egészen mást hallunk: a művész Krasznahorkai László Kegyelmi viszonyok című művét olvassa fel, s viszi így ki az „utcára” az olvasás bensõséges élményének pillanatait.
Oravecz Tímea videoinstallációja az Ernst Múzeum elsõ emeletének hármas ablakfülkéjében kapott helyet. A művész élõ internetkapcsolat révén vetít az ablakokra: a látvány egy olyan „tipikus” velencei részlet, amelyet az utóbbi években minden nap élvezhetett, s amely egyben konkrét utalás a projektre is. A velencei partnerintézmény (a Természettudományi Múzeum) Canal Grandéra nézõ homlokzatát láthatjuk az ablakokból, ahol viszont – a budapesti kiállítással párhuzamosan – a Duna látképének egy darabját vetíti hasonlóképpen az ablakokra. Oravecz a művészetére korábban is jellemzõ módon, életének meghatározó és aktuális tapasztalataiból építkezve teremt kapcsolatot, átjárást – „átlátást” – emberek és helyek, az általa megélt kultúrák között. Úgy tesz „jelenvalóvá” egymástól távol esõ dolgokat, hogy azok az idõ- és térbeli eltéréseiktõl függetlenül mégis megõrzik saját arcu(latu)kat.
Timea Anita Oravecz: No Title, 2005
site-specific installation
video projection
dimensions variable
installation view Ernst Museum, Budapest, 2005
Oravecz Tímea: Cím nélkül, 2005.
Hely-specifikus video-installáció az Ernst Múzeum (velencei gótikára emlékeztető) ablakfülkéjében
Készült a Gemine Muse projekt keretében
Photo © Timea Anita Oravecz
Timea Anita Oravecz: No Title, 2005
site-specific installation
video projection
dimensions variable
installation view Museo di Storia Naturale di Venezia, Venice, 2005
Oravecz Tímea: Cím nélkül, 2005.
Hely-specifikus video-installáció (a budapesti Duna-partról) a velencei Természettörténeti Múzeumban
Készült a Gemine Muse projekt keretében
Photo © Timea Anita Oravecz