David Wilkinson londoni képzőművész jelenleg Budapesten él és dolgozik. Budapest utcáin sétálva talált olyan épületekre, melyek a második világháború és az 1956-os forradalom alatt keletkezett golyó-lyukakkal vannak borítva. Mondhatnánk sebzett, lyukasztott, sebesült épületek ezek, az építészetet emberi testként, illetve a testet szolgáló, azt körülvevő szobrászatként értelmezve. Az épületek emlékek gyűjteményei is, az utcák, a terek nevei a múlt történelmi alakjaira és eseményeire emlékeztetnek.
Wilkinson a vakolatban, téglában keletkezett golyó lyukakat olyan támpontoknak tekinti, melyek egyfajta térképet alkotnak a térben, az urbánus tájképen. Alapvetően bármely tájkép, bármely építészeti tér, legyen az vidéken vagy a városban, a múlt élő reprezentációja. Ahol a táj ezen maradványai eltűnnek, az emlékezetből is kitörlődnek.
A Dorottya Galériában bemutatásra kerülő Emlékmű/Negatív/Pozitív/Szökőkút című munka egy képzeletbeli köztéri szobor működő makettje, a golyónyomok negatívjainak pozitív öntvényeiből felépülő szökőkút. Ezt egészítik ki a művész által végzett kutatás dokumentációi, fotók, szövegek, rajzok sorozata. Felismerhető és megkerülhetetlen David Wilkinson e munkája és Callmeyer Ferencnek a Kossuth téren található szobra közti párhuzam. Callmeyer Ferenc maga is jelen volt, és a tömeggel együtt menekült az árkádok alá az 1956-os Kossuth téri lövések elől – így műve az események, a megélt érzések és félelmek helyének állít emléket. David Wilkinsont nem háborús emlékmű készítése foglalkoztatja, hanem sokkal inkább a múlt újragondolása, az emlékezés funkciói és az, hogy hogyan lehet ezekre az emlékezésekre utalni ma. Tervezett művével, a konkrét emlék-nyomokból kiindulva, ám formanyelvében attól elszakadva, a tágabb értelemben vett hatalom, hatalmi vágy, függőség problémakörének megközelítésére tesz kísérletet.
