Balogh Bertalan Zemplén-Rákóczon született (1870. szeptember 8.). Édesapja, Balogh József Zemplén-Rákócz nagyközség görögkatolikus parókusa fiatalon, 1876-ban meghalt. Balogh Bertalan a középiskolát Ungváron végezte, mint papi árva az Ungváron székelő görögkatolikus püspökség internátusában kapott helyet. A budapesti Kereskedelmi Akadémiát elvégezve a miskolci MÁV Üzletvezetőség Igazgatóságán nyert állást.
Miskolcon is házasodott, feleségül kérte Leszih Miksa – Miskolc és az ország első gazdasági gépgyára megalapítójának és tulajdonosának – Etelka lányát. Az esküvőt 1895. szeptember 25-én tartották a miskolci Ágostai Hitvallású Evangélikus templomban. Ekkor lépett életbe az egyedül törvényesnek számító és elismert polgári házasságkötés, így Miskolcon ők voltak az utolsó pár, akiknek egyházi házasságkötése még törvényes volt.
A vándorkiállítás tervet a festők és szobrászok lelkesedéssel fogadták, és a vándorkiállítást fogadó egyes városokban hamarosan megkezdődtek a helyi adottságokhoz mérve fontos és elhúzódó tárgyalások. A vállalkozást Budapest és a kormány is fontosnak vallotta, a kezdőváros, Eger kiállításának a megnyitását maga a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter gr. Apponyi Albert vállalta el, aki azonban két nappal a megnyitó előtt, bokros teendőire hivatkozva lemondta azt. Balogh Bertalan diplomáciai érzékének és hathatós közbenjárásának hála azonban meggyőzte Apponyit, aki így a felkérésnek mégis eleget tett, 1906-ban ő nyitotta meg az első kiállítást Egerben. Samassa József egri érsek a megnyitó napján 100 fős díszebédet adott. Az egyébként puritán életvitelt folytató dr. Samassa vállalta el a fővédnökséget, a kiállítást papjainak és városának figyelmébe ajánlotta.A század kezdetén Budapest felvevőképessége kimerült, a képzőművészeti alkotások értékesítésének a lehetősége erősen beszűkült. A vidéki városok lakossága pedig jórészt alig ismerte kortárs képzőművészeket és alkotásaikat. Balogh Bertalan még elsősorban pesti akadémista korában sok időt töltött Roskovics Ignác festőművész és művészbarátai társaságában, így viszonylag hamar megismerkedhetett a művészvilággal és a művészek helyzetével. Miskolcra visszatérve támadt a gondolata, hogy meg kell ismertetni a vidéket is a kortárs művészettel, vándorkiállítások rendezésével. Felajánlotta egy vándorkiállítás megszervezését és megvalósítását az Andrássy Gyula elnöksége alatt működő Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Igazgatóságának, ahol az ajánlatot örömmel fogadták. 1904-ben ezért hosszabb külföldi utat tett – Münchenbe és Párizsba ment, hogy tapasztalatokat gyűjtsön vándorkiállítások szervezéséhez.
Az első sikeres vándorkiállítás befejezése után a Magyar Képzőművészek Egyesülete 1907 tavaszán Balogh Bertalan tiszteletére díszvacsorát adott az Operával szemben lévő Kaas-vendéglőben, a meghívókat Feszty Árpád tervezte. A Magyar Képzőművészeti Társulat pedig megbízta Baloghot, hogy a sajtóban „Felsőmagyarországi vándorkiállításként” említett sorozatot folytassa.
A kiállítások számára a Képzőművészeti Társulat ismertető katalógust adott ki, fölsorolva benne a kiállítást fogadó városok és megyék elnökségeinek és bizottságainak névsorát, illetve Balogh Bertalan, a kiállítás igazgatójának előszavát, Molnár Viktor államtitkár, Alexander Bernát, Kézdi-Kovács László, Lázár Béla és Lyka Károly tanulmányát is leközölték.
Balogh Bertalan a képzőművészet mellett a társművészeteknek is támogatója volt. 1911-ben ünnepelte Lévay József 50 éves jubileumát a Kisfaludy Társaság tagjaként. Az ünnepséget Balogh Bertalan szervezte, felkérte a Társaságot egy miskolci vándorgyűlés megtartására. Egy évvel később, 1912-ben Kiss József (a HÉT szerkesztője) költőt egy előadásra, a Petőfi Társaságot pedig egy miskolci vándorgyűlés megtartására kérte fel Balogh. Az 1912. március 10-i vándorgyűlés jövedelme a Petőfi-család síremlékének a felújítására ajánlották fel. A Petőfi Társaság évekkel később, 1918. május 12-én még egy vándorgyűlést tartott Miskolcon.
1911-ben indultak el a szabadegyetemi előadások Miskolcon. Balogh Bertalan ennek a szervezésében is tevékenyen részt vett, az ő invitálására tartott előadást Cholnoky Jenő, Marczali Henrik, Prohászka Ottokár és Konkoly-Thege Miklós is.
Balogh Miskolc zenei palettáját is szélesíteni kívánta, a városi zeneiskola, a Diósgyőri-Vasgyári zenekar és a miskolci katonazenekar tagjaiból állandó zenekart szeretett volna létrehozni. A miskolci Közművelődési Egyesület elnökeként beadvánnyal fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez a zenekar fenntartása ügyében. A zenekar Kassán tartotta első nagy fellépését, a miskolci előbemutatóra Márkus László, az Operaház főrendezője és Kern Aurél szakíró, majd az Operaház igazgatója is lejött.
1913-ban Balogh kezdeményezésére megalapították a Zeneművészeti Szövetséget, amely később a fővárosban is megalakult Országos Zeneművészeti Szövetség néven. A szervezet célul tűzte ki, hogy az országos hírnevű művészeket a kisebb települések lakóival is megismerteti. A hangversenyek a háború ellenére is folytatódtak, többek között Dohnányi Ernő, Székelyhidi Ferenc és Helge Lindberg is koncertezett Miskolcon.
Balogh Bertalan 1922-ben váratlanul meghalt, a város polgármestere fölkérte özvegyét, férje hagyatékának, dokumentainak a város részére történő átengedésére, amelyet végül Halmay Béla főjegyző szállíttatott el.
Balogh iratainak felfedezője Zsadányi Guidó volt, aki 1945 után Kassáról került Miskolcra a Hermann Otto Múzeumba került alkalmazottjaként. Ő fedezte fel újra Balogh Bertalan hagyatékát és ismertette a két vándorkiállítás (1906, 1910) történetét. 1961-ben pedig, feltehetőleg Zsadányi kezdeményezésére a múzeum emlékülést tartott Balogh Bertalan emlékére.
Balogh Luca, Balogh Bertalan lányának visszaemlékezései alapján